MemoDráma™ átképzés végzett dramatistáknak

Segíteni szeretnél. Jót akarsz a kliensednek. De vajon azt érzékeled, ami valóban történik, vagy már a saját előfeltevéseid, értelmezéseid és jó szándékú beavatkozásaid is alakítják a folyamatot? A dramatikus munkában az egyik legnagyobb szakmai kihívás éppen az, hogy különbséget tudj tenni e kettő között – és felismerd, mikor, mivel és hogyan támogathatod valóban a kliensed saját felismeréseit és változását.

A drámaszemléletű önismereti munkában gyakran halljuk, hogy „érezd az érzéseidet”, „kerülj a fejedből a szívedbe”. De vajon valóban ilyen egyszerű ez? Nem mindenki fér hozzá könnyen a saját érzéseihez, nem mindenki tudja megnevezni, amit átél, és az érzelmek visszatartása sem feltétlenül véletlen: olykor egy korábban kialakult, a túlélést szolgáló védelem része. Az érzelmi átélés erőltetése pedig nem feltétlenül segít – bizonyos helyzetekben túlterhelő is lehet. A szakmailag megalapozott önismereti munka ezért nem merülhet ki abban, hogy arra biztatjuk a klienst, érezzen többet. Értenünk kell az érzések és érzelmek természetét, a megélésük és felismerésük közötti különbségeket, az érzelmi hozzáférés akadályait és az önszabályozás szerepét is. Nem egyetlen leegyszerűsítő jelszóra, hanem árnyalt emberismeretre és olyan szakmai térképre van szükségünk, amely segít felismerni, hogy az adott embernek, az adott pillanatban mire van valóban szüksége.